Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Személyiségintegrációs állítások: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

hétfő, november 28, 2016

A fa dolga, hogy a föld és az ég közötti kapcsolatot, az apró áramlások vonalkáit élettel rajzolja meg. S közben teremt: levegőt, levelet, virágot, gyümölcsöt, táplálékot állatnak, embernek, magot, megújulást saját magának. Sorban állnak, kapcsolódnak a sejtek, úgy adogatják tovább az információt és az anyag más részeit. A fa tiszta rezgésekkel árasztja el a környezetét, és sokdimenziós kapcsolódásban alkotja az erdőt. Ágcsúcsai a csillagokba, gyökerei a Föld erővonalaiba kapaszkodnak, levelei a Nap felé fordulnak.
A régiek hitték, tudták, hogy minden megszületett ember lelkét kifejezi egy fa - sokszor a szülők ültettek is külön fát a gyermeknek.
Napi gyakorlataink során, vagy csak ahogyan élünk, öntudatlanul is kapcsolódunk egy fához. A fához.
Gyertek, közelítsünk gyökereinkhez, és teremtsünk csatornát a gyümölcseink számára.
Állítást kérhetsz Bottyán Katalintól és Elek Csillától.
Hozd a horoszkópod, ha asztro-állítást szeretnél. A személyiségintegrációs állításnak erről a speciális formájáról hamarosan írunk az oldalon.
Még három állítót, s sok segítőt tudunk fogadni.
Ha jönni szeretnél, kérlek, írj emailt: szintagralban@gmail.com

szombat, november 19, 2016

Munka inkarnációs terekben - születés, halál - szeretet. Szerelem - halál. Mélységes átváltozás. A szeretet elixíre. Lélekvezetés a jelen élet terében.


Az egyik állítói napunk az adott évköri időszakhoz illeszkedő módon olyan mély transzformációkat adott, amik ritkán adatnak meg. 

A munka során megnyíltak a kollektív és inkarnációs terek (boszorkányüldözések, az ókori mediterráneum a szerelemről talán legtöbbet tudó világa, Kréta, és a 20. század egyik nagy magyar traumája, 1956.)
Az első állításban a mostanában gyakran megérkező jelkép, a kút, mint az élet és egy életforma - a méltatlanul boszorkánysággal vádolt  gyógyító - temetője, a reménytelen sötétség és lassú halálraítéltség zárkája jelenik meg, s változik az állítói munka, a mező transzformáló segítsége által anyaméhhé, szülőcsatornává. E sötét traumából következő életébe érkező gyermek bénultan hever a blokkolt szülőcsatornában, s szörnyszülöttként születik, akinek jelenléte az apát menekülésre készteti. 
A drámajáték során újra meg újra visszatérünk az állítónkkal a kútba, s a mező minden alkalommal újraformálja a történetet. Velünk dolgoznak a környezet tárgyai, a fény a szőnyeget élesen osztja vakítóan világos és hideg árnyékos oldalra, egyik sem elviselhető - ez is jelentőséget kap. 
De benne vagyunk a sokdimenziós mezőben, e mindennél összetettebb kalandparkban, ahol csodálatosan védett körülmények között az itt és most teljessége értünk nyilvánul meg. 
Eleve jelen van, de a harmadik végigjátszásra teljes fényében árad és hat az anya feltételek nélküli szeretete. Ez a csodálatos egyetemes gyógyító erő, ami kinyitja a gyermek szemét, visszahívja az apát. A feltétel nélküli szeretet olyan intenzív erő, ami megtanítja a szülőket arra, hogy mit kell tenniük a gyermek gyógyulása érdekében. És a gyermek mozdul, tanul bízni, nyílik a szíve. Lassan, mintegy a szülőcsatornában kúszva megindul az időközben lágyabbá váló fény felé. A szülők segítenek, a fény hívja. Folyik a könnyünk. Megérkezik a fénybe, és lassan feláll. Hála. 
Kis pihenés után dolgozunk tovább: a szülők nem szülők, hanem önmaga gyermeki és felnőtt lénye. Őket kell meglátnia, hiszen őfeléjük kell induljon a sötét reménytelenségből, ahol még egyetlen mécses sem pislog, a halálon át az új testetöltés felé. Szepes Mária Vörös oroszlánjából mindannyian emlékszünk egy hasonló történetre. Állítónk abból a helyzetből merít erőt, hogy nincs egyedül, hiszen rá támaszkodik következő életbeli újszülött kislány énje, akire támaszkodik a majdani felnőtt női énje. Értük indul meg a halál és a születés nagy transzformációja útján. S az erő érkezik. 
Természetesen támaszt kell kapnia, és oda is eljutunk majd, de előbb itt kell megtalálni, a teljes reménytelenségben és magányban az energiát. 
Újabb folyamatba megyünk: A megszületett gyermek néz az anyjára és apjára - már könnyebb, már fel tud állni, már kapcsolódik, már nevet. 
S még egy találkozás vár ránk, hiszen a jelenbe akarunk érkezni, eredeti témánkhoz, az állító céljához: állítónk két gyermekes anyaként támaszkodik a szüleire, s engedi tovább a családból származó erőt a gyermekeibe.  
Az állítást kérőt nem ismertem, most találkoztunk először. Az állítás szünetei közben mond egy-két szót magáról, de igazán az állítás  utáni beszélgetésben mondja el, hogy otthon szül, Geréb Ágnes követője, e téma nagyon fontos neki. Homályos inkarnációs emlékei vannak egy kútról, amelybe mint boszorkányt zárták, és ott halt meg segítség nélkül... 

A második állítás során a jelen élet terében maradva segítjük az állítást kérőt emlékezni gyermekkori traumájára, édesapja 56-os tevékenységére, annak a családra gyakorolt hatására. Az ezt követő házkutatásra, majd a halálra ítélésre és kivégzésre. Az apa képviselője a kivégzéssel kapcsolatban elmondja, hogy nem érzékeli a nyakán a kötelet, úgy érzi, hogy a szív állt meg. Erre az állító: Igen, az orvos megállapította, hogy mire felakasztották, már nem élt. (Az állító és a képviselő sohasem találkozott korábban. Ezt a részletet én sem tudtam. ) 
A történet eseményeit és szereplőit párnákkal, tárgyakkal jeleníti meg ezek után az állító. Megjelenik az eszme, a felelősség, és a történet minden tagja: például az a férfi közösség, aminek az összetartása, közös célja olyan erős volt, hogy a család iránt érzett felelősséget is eltörölte. 
Minthogy már csak hárman voltunk az állításon ekkor, nekem is be kellett lépnem a mezőbe, én képviseltem az egyes szereplőket, míg másik állítónk támogatta az állítást kérőnket, mint őrangyala. 
Sorba találkozott valamennyi szereplővel, s elmondták egymásnak azt, amit még nem tudtak soha megbeszélni: kibékült anyjával, testvérével, és el tudta fogadni apja választását. Fiát be tudta mutatni apjának, s megengedően és szeretettel nézett rá, amikor az is a férfiak közösségét választotta. 

A harmadik állítás egy fél évvel ezelőtt kezdődött, azóta havonta történt állítás-sorozat utolsó eleme. Az állító szüleivel, anyósával, s általában a nála idősebb korosztállyal való kapcsolatát szeretné rendezni. 
A sok munka során számos felismerésben, élményben, megnyílásban volt része. Nagyon sok módszerrel dolgoztunk: személyiségtérben, asztro-állítással és más módon. 
Az állítás elején egyszerűen megkérem az állítót, hogy azok képviselőit, akikkel békülni szeretne, egyszerűen szívből ölelje meg. Van, akinél könnyebb, van, akinél nehezebb. Kiderül, hogy a szeretet megnyilvánítását szeretné természetessé tenni. Tehát tesztelünk, és megyünk, amerre mennünk kell. 
Ez alkalommal inkarnációs térre mutatott a mező. Az ókori Kréta világát már sokszor megtaláltam más állításokon, saját történetem miatt. Itt a szeretetnek egy olyan minőségét találtuk meg, amiről csak a mesék szólnak. 
Állítónk ebben az inkarnációjában férfi volt, méghozzá erős férfi, a szeretett lányt mégsem tudta meghódítani, hiába hozta neki a legdrágább ékszereket. A férfi tehetetlen szerelmében megölte a nőt és maga is utána halt. Ott oszlott összekötözött tetemük a tengerben. 
A tesztelés mutatta, hogy akkori énjének elsődleges kötődése édesanyjához van, mivel néhány generációval korábban egy eltűnt férj iránt érzett gyász miatt az anyák elkezdtek fiú gyermekeikre támaszkodni. 
Megjelenítve ezt az első történetet, azt láttuk, hogy ragyogó aranyszál köti össze az apát és az anyát, csodálatosan örömteli a szerelmük. Egy nap az apát kötelessége a tengerre hívja, azonban a hajó elsüllyed, s meghal. Az anya gyászában megfogadja, hogy soha nem fog így szeretni senkit, a szerelmet eltemeti. S ez a fogadalom az, ami még évezredek után is aktív - a valóságból az aranyló párkapcsolati szeretet, a szerelem kiveszett. 
Megkérem az anya képviselőjét, hogy jelképesen szálljon hajóra, és végezzen egy szertartást a férje emlékére. Az anya megteszi - s oldódni kezd a szívében a fogadalom által kialakult görcs. Elmondatom vele újra a fogadalmat, s megismétli az apa is. Hallom a hangjukon, hogy - a következmények ismeretében is - kissé bizonytalanul mondják el másodjára... Megkérdezem: tényleg ezt akarjátok? ... Nem teljesen. 
A következő oldást ajánlom: Meghalunk, és már nincs ki irányában érezni ezt a csodálatos szerelmet. Hagyjuk ezt a képességet a gyermekeinkre és a családunkra, a belőlünk származókra, míg a világ világ. Mi pedig fogadjuk el a szerelem egy még magasabb, még csodálatosabb minőségét, amit eddig nem ismertünk, a halálon túlmutató szerelmet. 
Az érzés érkezik, mint egy fényvihar. Szépség, erő, én is érzem. Az állító: Kati, a szívemben megnyílt egy olyan hely, amiről nem is tudtam! Csodálatos. Folyik a könnyünk örömünkben. Mondom: Lélegezd be a szívedbe az érzést! Rögzítsd a megnyíló képességet. Emlékezz, hogy ezzel majd gyakorolnod kell, felidézve, hogy ez te vagy!
Az apa és az anya egymás kezét fogják, megélve  ezt az élő szeretet-energiát. Odalépek, mint a következő generációk, akik ezt átveszik. Ó, istenem! Tiszta, szabad, árnyéknélküli, nemes és örömteli. Áldás. 
Zárunk, mint szoktunk, visszaadva a szerepeket, fényspirálban zuhanyozva le mindazt, ami nem a miénk, és a Földanya gyógyító erejének, transzformáló képességének ajánljuk ezeket a történeteket. Kérjük, hogy mindenki, akinek a története erre rezonál, s aki kéri, vagy szüksége van rá, részesüljön a gyógyulásban. 



csütörtök, november 10, 2016

Bánat, fájdalom, trauma, lélekmunka, fény

Egy üreg, tele törött élet-történet-darabokkal, amibe a meditáció vagy az állítás során beleereszkedünk. Éppen úgy, mintha a valóságban tennénk. Először csak belevilágítunk, a figyelem fénye körbejár benne. Aztán bele kell menni, teljes valónkkal,tapintani, érzékelni, hogy mi van ott jelen. Amit látunk, még csak nyomok, jelek. Aztán a szereplők is jönnek. Szemük, tetteik, érzéseik. A trauma maga is néha önálló entitás. A sors és a sors eszközei. Az üregben heverő rögök, sokszor éles cserépdarabok a trauma okai és a hatásai,  törött élet-szilánkok, amiből a jelenlegi minta összeáll. Fájdalmas vagy érzéketlen, de oda fókuszál az energia, az élet történetei ide gravitálnak, egyszerűen azért, hogy jelezzék, itt van tennivaló.
Most, a felismerés, belehelyezkedés után finoman, gondos lélekmunkával készülni kezd valami új, ami mindent egyes elemet felismer, mindent felhasznál az új élet magjához. Az üreg feltöltődik, anyaga táptalajjá válik. Lágyan, vagy erőteljesen dolgozva ültetünk, öntözünk, s az élet áramolni kezd. Lüktetés, keringés indul meg, s várhatjuk az élet felfénylését.

szerda, november 02, 2016

Átváltozás





Az öreg fűzfa odvas, kérgét pondrók rágta járatok cifrázzák, pókok szőtték be az odvait. Koronájában madarak tanyáznak, egyik oldalán napfényes vizecske, másik oldalán nedves és sűrű árnyék. A környék legöregebb fája volt, azóta, úgy hallottam, már kidőlt. Nem tudom, észrevette-e, olyan régóta alakult át teste mások életévé, lassan, fokozatosan adta át magát. 
Az egyik gyerektáborunk "életvíz, életfa" témájánál el kellett jutnunk ide is, erre a csendes, félreeső helyre, az öreg fűzfához a vasas, azaz vörös vizű forrás mellett. Éveken keresztül nem járt erre senki, csak egy-két idős ember tudta, hogy mi rejlik itt. De egy napon a polgármester asszony az emberek élére állt, szorgos kezek megtisztították a szövevényt, a sűrű aljnövényzetet. Utacskát vágtak, védő korlátot építettek, pihenőhelyet alakítottak ki. Megvizsgálták és igen jónak találták a forrás vizét.Eljöttek bátran és szomjukat oltották a kirándulók, a felnőttek és a gyerekek is. Ide hoztuk mi is az öreg belinder kendőre régi csipkékből a táborban varrott életfánkat, és itt játszottuk el rögtönzött élőképben a jó és a rossz egymásba alakulását, az élet szolgáltába állását. 
Igaz volt, mégis elmúlt, s most mese lett.

Ha szeretnéd családod, lelked gizgazokkal benőtt világában életed adó fádat, gyökereidet és forrásodat megtalálni, a jót és a rosszat, ami történt valaha, s visszatartott, most végre jelenné, jövővé formálni egy állítás során, kérlek, írj emailt: szintagralban@gmail.com
Állítói nap november 21-én 9.30-kor a Grál házban (Budapest, Erzsébet krt. 58. I. emelet).

hétfő, október 24, 2016

Az aranyló ősz, a kút és a mélység



Az aranyló ősz, a kút és a mélység. 
A kácsi forrás jó néhány éven keresztül kedves hely volt számomra. Egy régi őszön fotóztam a forrás körül kiépített kútba hullott lombokat. Néhány levél éppen akkor került a vízbe, s körkörös gyűrűket vetett. A víz mégsem vált zavarossá, mélyén jól látszanak a tarka kavicsok. 

Szemlélődés, számvetés, összegzés, mélybe merülés, tükröződés, tisztulás, fényfoltok és árnyékok a káva belső oldalán. 

A népmese mostohaleánya a kútba lép elejtett orsójáért. Lent a mélyben szőlőtőkével, körtefával, kiskutyával, kemencével találkozik, amelyek mind csapzottak, elhanyagoltak, gondozásra szorulnak. A leány együttérzően és segítőkészen fordul hozzájuk, rendbe teszi, amit rendbe kell, s nem várva hálára tovább indul útján. A kút mélyének tündér-öregasszonya fogadja házába, ahol nap mint nap hét szobát kell kisepernie. Az utolsó, nyolcadik szobába nem mehet. 
A leány szót fogad, s seper, seper, amíg gazdája azt nem mondja, véget ért a szolgálata: együtt mennek az utolsó szobába. Itt gyöngyök, arany, gyémántok várják: meghempereg bennük, s azt, ami ráragadt, magával viheti, csodálatos kincseket szerezve. 
A kijáratnál természetesen visszakapja orsóját is, amiért ezt a kockázatos utat vállalta. 
Hazafelé menet újra találkozik a kemencével, a szőlővel, a körtefával és a kiskutyával is, akik azóta már ajándékokat készítettek a számára.
Kincsek, bölcsesség, megtisztulás és jó szerencse kíséri tovább egész életében.

Kell-e fordítani ezt a történetet, megmutatni az analógiát a saját lényünk mélyben, árnyékban rejlő személyiségrészei, s a mese gondozásra szoruló kis szereplői között. 
Kell-e emlékeztetni magunkat, hogy a nagy átváltozás a lélek csendes, egyszerű hétköznapi munkájának gyümölcse. Ez nem a kút tükröt tartó felületén, nem is a fenekén, hanem egy még mélyebben lévő, transzcendens házban, a generációk, vagy akár más dimenziók terében- otthonában vállalt szolgálat során történik.

Ha szeretnél állításra jönni, kérlek, kérj időpontot a szintagralban@gmail.com email címen.

szerda, augusztus 17, 2016

Állításvezetők és állítók - mindössze négyen voltunk a Grálban augusztus 15-én.
Mélységes mély kutakra, bennük életadó forrásra, kialudt mécsesre és az emlékezés ereje által újragyúló lángra találtunk az állítások során.
Az asztro-állítás módszerével dolgoztunk, ami az egyik legmélyebb transzformáló erő segítségét hozza, hiszen az életmintánkat adó bolygói erőket jeleníti meg, s gyógyítja lényünk sebeit.
Újraolvasva a hívó szöveget már látom, hogy hogyan készülődtek a mezőben ezek a folyamatok.

Következő állítói napunk: szeptember 19. Jelentkezéshez írj emailt: szintagralban@gmail.com
Szeretettel: Kati

szerda, május 25, 2016

Személyiségintegrációs állítói nap a Grál Házban



Hívunk és várunk állítói napunkra - Budapest, Erzsébet körút 58. I. emelet...


vasárnap, május 22, 2016

Személyiségintegrációs állítói nap

Szeretettel várunk mindenkit a holnapi állítói napon (2016. május 23.) a Grál házba! (Budapest, Erzsébet körút 58. I. emelet.) 9.30-kor már érkezhettek, s kb. 16.30-17.00 óráig tudunk maradni.
Terveink szerint asztro-állítástokat tartottunk volna, de átíródni látszik a nap terve. Dolgozunk majd belső minőségeinkkel, egészség és betegség témában, s mindazzal, amit a mező majd mutat. Egyelőre három állítónk van, még valaki jöhet, vagy akár ketten is!

vasárnap, április 03, 2016

A mező szerénységre tanít:

Igyekszem folyamatosan dolgozni magamon, szinkron gyakorlatok, meditációk, és más módszerek segítségével. Úgy gondolom, fontos a tanulás, az önismeret, és ennek a változásnak soha nem lesz vége, mert egyrészt ez így van rendjén, de másrészt azért is, mert csak így lehetek jó állításvezető.
Nagyon jó a mezőben vezetőként állni, mert egyszerre érzem a nyitottságot, a figyelmet, a vezetettséget, és az intelligencia egy komplex, egyszerre szív alapú és logikai működését.
E kis történet közzétételével azt az érzelmi, tudati gesztust szeretném érzékeltetni, amikor állításvezetőként látom a mező által leképezett konfliktust vagy blokkot.
Ma a a férjemet megkértem, hogy álljon meg a szoba közepén. Kértem, hogy menjen a szoba átlóját követve arra, amerre a mező vezeti... pár lépéssel az egyik sarok irányába lépett.
Hát igen, ... a kérdésem az volt, hogy mutassa meg a mező, mennyire vagyok jó állításvezető. Látom, több van előttem, mint mögöttem.
Megköszönve a tanítást beálltam a helyére, saját magam képviseletében. Újra kértem a mezőt, mutassa meg, hogy mennyire vagyok jó állításvezető. Ugyanúgy mozdul az én testem is. Vágyakozva nézem a szoba átlójának a "felkészült és kiváló állításvezető" sarok irányába vezető kb. 2/3-át. Figyelem a megjelenő gondolatokat, érzéseket. Tudásvágyat és figyelmet találok, és hatalmas távlatokat. Megszólal bennem a gondolat: Kérlek, taníts, vezess! S a lábam mozdul, egyre gyorsabban megyek a vágyott sarok felé...
Valahogy ilyen arányban dolgozom én és a mező...

péntek, március 25, 2016

Állításvezetői tapasztalatok ...

A március 21-i személyiségintegrációs állítói napon többnyire állításvezetőként dolgoztam. Az egyik állításban egy betegség okát kutattuk és a gyógyulási folyamat támogatását kértük. Az állító nem tudott jelen lenni, ezért két külön képviselőt kapott. Egyikük mellettem volt, mintha személyesen velünk lenne, míg a másik képviselő a történet színpadán tette, amit tennie kellett. A hosszú, inkarnációs térben történt állítás során percről percre tárult fel egy régi, tragikus történet, s oldások során keresztül jutottunk el az alternatív, békés eredményhez.


Ami a leginkább rögzült bennem, az a látvány volt, amikor a lágy, megengedő szeretetben ringatózva egyszerre gyógyult hat generáció. Ellágyultam én is. Kioldódott belőlem is a képviselők által megmutatott érzés: a szeretetnélküliség által megkötözött lélek gyötrődése. Már senkinek nem kell harcolni, nem kell győzni, nem kell uralni, uralkodni, nem kell bizonyítani, csak lenni, megengedni, pihenni és táplálni.
De e lágy megérkezés előtt a csoportnak még tapasztalnia kellett a víz elem destruktív oldalát: mernie kellett belemerülni a több, mint 3000 éves történetbe, találkozni az anyai elnyomással, zsarnoksággal, indulattal, őrülettel, tombolással, befolyásolással, és a fiúi gyengeséggel, önállótlansággal, függőséggel, tehetetlenséggel, asszonyi lustasággal, túlzott kényelmességgel, és mindezek kihasználóival, elszenvedőivel, a fejüket tanácstalanul elfordítókkal – a néppel.Mindezt az állítás védett, biztonságos közegében, olyan képviselőkkel, akik teljes szándékukkal a segítésért vannak itt.

A mező és az oldások segítségével minden szereplő megtalálta egy teljesebb önmagát, az egymáshoz kapcsolódás lehetőségét, így a régi szenvedés választása helyett SzinT-et léptek.

Ezáltal segítettek annak a ma segítséget kérő embernek, aki a gyógyulásáért más téren is olyan sokat vállalt.

E napon az évkörön a Víz időszakához kapcsolódtunk, talán nem véletlen, hogy ez a nap, és ez az állítás is olyan is volt, mint a Víz őseleme.

Bottyán Katalin

szombat, március 19, 2016

Tavasz, vizek


1.
Már lefutottak a mátrai olvadó hó vizei, amelyek ezüstszürke árral rohantak végig a patakok medrében. Ez a tavaszi, máskor nem látható vízszín a hideggel, és a közeli tél hangulatával keveredik még, de sebessége és ereje elhozza a visszavonhatatlan tavaszt. A sodrás hangja erős, behallatszik a konyhába. Kinézek a kerítés fölött – közvetlenül alattam vágtat a patak. A víz rengeteg követ, habot, száraz növényi gallyakat hoz magával, de tovább is viszi mindet. Ahogy jöttem hazafelé, láttam, hogy a hegyek oldalán kis vízfolyások csorognak lefelé, és a völgyekben tócsák csillognak. Sár van, de gyönyörű, ahogy e kis, sehová nem vágyó vizek tükrében színesen fénylik az ég. Ők felfelé vágynak. A falu házai fölött gomolygó füsttel keveredik a pára, s ha egy percre kisüt a nap, az óvatos melegtől gőzölög minden.

2.
Ha kimegyünk a hegyre, a patak mellett megyünk. Már újra átlátszó és a szokott módon sötétlik a víz. A növények többsége őszi és téli színű, barna még, de a parton egy-két sárga martilapu virág már kinyílt. Letérünk az útról, felfelé tartunk az irtáson a nagy kövek között hegyikristályt gyűjteni. Itt már száraz a talaj, és néhány kis növény is zöldell. Egy-két marék csalánlevelet gyűjtök a holnap reggeli teának a martilapu virágok mellé. Nem messze van egy kis, csak néhány ember által ismert forrás, ide elmegyünk még vízért.
Az évkörben ez az időszak, a Földön ez a hely az otthonom.

kedd, március 01, 2016

Személyiségintegrációs állítói nap a Grál házban a tavasz jegyében március 21-én

2016. március 21-én 9.30-kor várunk Téged is szeretettel a Grál házban (Budapest, Erzsébet körút 58. I. emelet).



A magok már mocorognak a földben, és vizet áraszt a tavaszi szél. Egymást is ébresztgetik, így indulnak együtt. Szinte egyszerre indul a mélybe a gyökér, a fénybe a szár és ki a térbe a növény minden porcikája. Most minden része egyensúlyban van, mégis, túlcsordul benne az erő. Itt a tavasz!
Várunk e túlcsorduló egyensúly jegyében megtalálni, burokból kiengedni a tavaszt ismerő részeinket és jelenné összegezni mindent, ami múlt.
Nehéz intenzívebb változást találni annál, ami most a földben történik, de a mag és a növény önazonossága a folyamatban egy percre sem szakad meg. Bátorság!
Ősi misztériumok által tanított nyomon járunk saját valóságunkban. Csak jöjjön valahonnan mélyről a tudás és az emlék, és újuljunk meg. Ébresztgessük az életet a történetünkben, mert a családunknak és a Földnek is erre van szüksége.
Találkozzunk most a Grál házban azzal a szándékkal, hogy közösen találjuk meg történetünknek ezt a tavaszi, megújuló magját.

A személyiségintegrációs állítás terében ezen a napon csoporttal és egyéni módon is dolgozunk majd - három állításvezető segítségével.
Csoportos állítást kérhetsz: Bottyán Katalintól és Sebők Magdolnától, egyéni  vagy csoportos állítást pedig Elek Csillától.




Jelentkezés és bővebb információ: Bottyán Katalin 


péntek, augusztus 21, 2015

Személyiségintegrációs állítói napok


Van, hogy világunk látványosan összezavarodik, ismeretlen szereplők jelennek meg benne, pedig nem is hívtuk őket. Megnyúlik és sosem látott formát öltve mellénk vetül egy árnyék. Van, hogy nem annak érzem magam, mint tegnap és van, hogy nem találom az utat ismerős valóságomhoz. Betört életembe az idegen és megváltoztatott benne valami számomra fontosat. Lehet, hogy ez az idegen elem egy betegség, lehet, hogy egy kellemetlen ember, vagy csak rossz irányba alakul a történetem. Lehet, hogy valami elveszett, hiányzik. Lehet, hogy én szeretnék változtatni, de nem megy, mert még valamit meg kell tudnom hozzá.

Személyiségem, múltam, családom, kozmoszom múltja mozog, nyüzsög, kommunikál ezekkel a jelekkel. Sorsesemények, választások idején fontos magamba tekintenem és tiszta teret teremtenem a változáshoz.

Segítek :)