A Kálló-menti nyár immár második alkalommal tartott gyermek-szépségversenyének zsürijébe mint képzőművészt, fotográfiai alkotócsoportbeli tagot és, gondolom, mint négy gyermekes anyukát kértek fel. Meglepett, de az még jobban, hogy gondolkodás nélkül elvállaltam, és még jól is éreztem magam.
A gyerekek (1-5, 5-9, 9-14 éves korig), nagyon sokan voltak, főleg a második kategóriában.
Mind nagyon kedvesek és szépek, megszeppentek, vagy öntudatosak, csillagszeműek vagy rózsaszín babák:) Választani mégis hamar kellett, mert csak néhány percig voltak a színpadon. Nem is tudom, mi lett volna ha... de szerencsére Tóth Kriszti hastáncossal, a zsüri egy másik tagjával mi már jó korán a templomkertben voltunk, hogy inkognitóban megfigyeljük az érkező gyerekeket, és sok értékes benyomást szereztünk ezekben a még nem stresszes, színpadias pillanatokban.
A döntésről: a zsüri mindhárom tagja egyet tudott érteni, de főleg abban, hogy még legalább ugyanennyi díjat ki kellett volna osztani (hol voltak erről a rendezvényről a szponozorok?), hiszen sajnos nem voltak különdíjak, így jó néhány gyönyörű kislány nem kapta meg a jól megérdemelt biztatást.
Végül: kerüljön most ide az a néhány szó a gyermeki szépségről, amit zsürielnökként talán el kellett volna mondanom, de nem tettem:
A szépség egy nagy erő, ami a lényünk mélyén rejlik, része a nagy szépségnek, amit úgy hívnak: teremtés. A szépség ezért mindannyiunkban másként jelentkezik. Mint minden fejlődő, a rejtettből előtáruló dolgot, szeretettel kell gondozni és nem szabad erőltetni, túlszabályozni, méricskélni, divatos mintákkal elfedni. Abban viszont tudunk segíteni neki, hogy a neki megfelelő pillanatban, helyen mutatkozzon meg, és csak az előtt az ember előtt, aki előtt ő akarja. Ezért most, ezen a helyen és a mi számunkra ezek a gyerekek lettek a győztesek, de a többiek szépsége is ott van, várja a maga idejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése