Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com
Telefon: 0670 590 6972

2008. december 24., szerda

Kedves Látogató!



Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni
ezzel a képpel,
aminek a címe:
A Közép Fehér Virága.
Jelképezze most
a Szívben naponta születő Fényt
aminek ezt az ünnepet szenteljük
a Téli Napforduló tájékán.

2008. december 18., csütörtök

Munkahely:)


Itt éppen karácsonyi gyapjúangyalkákat készítünk egy csapat gyerekkel, és arról folyik a beszéd, hogy mi is a gyapjú, milyen puha és könnyű, mennyi szeretettel nyúlunk hozzá, és milyen jó, hogy nem kell bántani a bárányt ahhoz, hogy ilyen gyapjúnk legyen. Aztán arról is beszélgetünk, hogy milyenek az angyalok: láthatatlanok, vagy, na jó, egy picikét néha látszanak, vagy érezzük őket magunk körül...


meg hát, van kiállításrendezés, meg ülök a számítógép előtt, de legjobban akkor vagyok elememben, ha olyasmiket kell csinálnom, mint
Oláh Ferenc Athéné alkotókörös festőművész salgótarjáni kiállítását megnyitni.



A József Attila Művelődési és Konferencia Központ klubtermében rendezett kiállításmegnyitón megjelent vendégeket először Dávid Anikó, az intézmény munkatársa köszönötte, majd Pászti Szabó Zoltán és Makuch Mihály, az Athéné Alkotókör irodalmi csoportjának tagjai mondták el saját versüket. Ezután Bottyán Katalin, az Athéné képzőművészeti vezetője nyitotta meg a kiállítást, mutatta be a művészt és műveit.

Részlet a megnyitó beszédből: " A tájak, csendéletek aprólékos gonddal megfestve: a lélek tájain járunk. Egy világ ez, amit a művész vágyai, szépérzéke alapján létrehoz, egy olyan világ, ami KELL. Szükséges az emberi élethez. Egy saját világ, amit a művész a külvilág elé tár: a képek az ünnepélyes rendet, a maximális összeszedettséget tükrözik és egyfajta lezártságot sugallnak. Akaratlanul is régi családi fotográfiák jutnak az ember eszébe róluk, idők távolába tekintő pillanatnyiságukkal, holott Oláh Ferenc képei színesek, és alig van rajtuk ember. Az alkalom, amikor alkot, láthatóan a rendezett pillanatnak van szentelve. Hogy mennyire napi szükséglet ez, azt a kiállított képek mennyisége is mutatja.
Ezt az egyöntetűséget látva a szemlélőben azonnal megszólal az ügyeletes kisördög és kérdi: mi ez a sok tábla és vászon? Tán csak nem függöny a lélek ablaka előtt? Ha igen, mi van mögötte? Zene, csönd, aggodalom, játék?

Választ esetleg az absztraktoktól kapunk: ezek beszélnek azon a nyelven, amit csak a beavatottak értenek. Sok tüske van itt, ugyanakkor mély harmónia. A Titkok ismerete párosítva a színek szeretetével, és a kettő között közvetít a mesterségbeli tudás...

A megnyitó beszéd után újra két vers, végül kedves szokás szerint baráti vendéglátás következett.
Külön emelte az este fényét, hogy Pászti Szabó Zoltán költő itt vehette át az Irodalmi Rádió versírópályázatán elért eredményéért az emléklapot, és szintén itt tudtuk átadni díját és oklevelét a Szabadság és Sorsszerűség című megyei képzőművészeti pályázat negyedik helyezettjének, B. Gedeon Hajnalkának.

A kiállítás megtekinthető 2009. január 17-ig. (BK) (Nem koppintás, én írtam a cikket a művházunk blogjára, ugyanazt tudom kitenni ide is...)




2008. december 17., szerda

Az alkotás önteremtő út - II

Mert mi is?
  1. Megtalálni, ami pillanatnyilag a legjobb bennem (a mikrokozmosztól a makrokozmoszig valahol).
  2. Megragadni és az alkotás eszközeivel létrehozni, hogy önmagamnak (világomnak) ez a része láthatóvá (érzékelhetővé) váljon, mint egy önálló létező - ezáltal máris finomítottam a a nagyvilágon is valamit.
  3. Ekkor, ennek, mint egy eddigi világomon kívüli pontnak támaszkodva, az elkészült munka segítségével elkezdem "fölfelé húzni" önmagam egészét (a kép mint meditációs objektum, a vers mint varázslat) mindaddig, míg egészen nem érzem a támaszt.
  4. Ekkor ez az eddig rejtett dolog a létezésben életet nyert.
  5. Innen a folyamat újrakezdődik. Nem feltétlenül spirálisan, lehet, hogy elágazásokat épít, csatornákat, tereket, erőközpontokat: kozmoszt.
  6. Ha a kép elkerül tőlem, új helyén folytatja az építést valaki más segítségével, egy másik kozmoszban. Kérdés, hogy ilyen esetben mi lesz azokkal a szálakkal, amik már nálam szövődtek meg. Nyilván nem szakadnak el. Egy személytelen, szabadságszerető helyen (ez lehet pont, sík, tér, erő, vagy valami új dolog, amit nem tudok megnevezni) összefüggenek, összefüggünk egymással.
  7. Egyetlen reményem, hogy mindez a csakis jóra támaszkodik.

2008. december 12., péntek

Mi ellentétes módon ugyanaz: tükör
s ha nem fedi el szövedék, hát élek
Mutasd sors mögötti arcodat
hívlak, velem szövetséges lélek!

2008. december 5., péntek

Hidd el nekem

A varázslóasszony ott a tükörben
visszaváltozna, hogyha bírna.
Nem fonogatná tovább
a csillagos kerítést a szíve körül
és nem röppenne többé
fényvonalak mentén a magasba.
De fél, hogy akkor elhagyná őt
a gyöngyökkel teli rejtek
s védtelenül állna szövevényes kertje közepén.

Új, kedvenc videó

Pont passzol a Black Elk-es cikk elé...

http://www.youtube.com/watch?v=1bYDyeVckw4

2008. december 4., csütörtök

Black Elk látomása


Néhány részlet arról, hogy hogyan lett Black Elk népe kerekének középpontjává


Egyetemi dolgozat volt ez a cikk, és úgy kerül most ide, hogy egy másik írásomat kerestem és nincs meg, elveszett, remélem, még előkerül. De ez a blog aránylag biztonságos helynek számít, úgyhogy ezt a kedves szöveget, amin azért jó sokat is dolgoztam anno, ide mentem.


Black Elk látomása


A fehér ember világának válsága, a gazdasági, ökológiai és kulturális kihívások megnyitották a lehetőséget, hogy hajlandóak legyünk mélyebben megismerni úgy saját tradícióinkat mint más, tőlünk merőben idegen hagyományokat. Ezek a hagyományok világszerte mikrokozmosz és makrokozmosz, ember, táj és minden élet egységét tanítják. Ez az egység csak egy hely az őt átlengő spirituális világegészben: erők, hatalmak tevékenységi területe, a lélek tapasztaló helye1. E hatalmak ismerete elengedhetetlen már a megmaradáshoz is, ezért a kultúra mindig és mindenhol az ember, a természeti környezet és a spirituális világ felismert törvényszerűségeit figyelembe véve kristályosodott ki. Egyúttal a kultúrának alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a védelmen és fenntartáson túl az egyén és közösség spirituális fejlődését biztosítva a megfelelő pillanatban ezt az életterületet elhagyhatóvá tegye. Erre kényszeríti minden létező legsajátabb birtoka, a halál.

A tradicionális társadalmak egész vallásossága világszerte azon a bizonyosságon alapult, hogy lehetséges a harmónia a különböző síkok között, és az átjárás határaikon. Másrészt az a felismerés, hogy az emberi élet törékeny, az egyéniség védtelen és állandó veszélynek van kitéve látható és láthatatlan hatalmaktól; szükségessé tette, hogy a vallás és a hétköznapi élet kapcsolata szoros legyen, a rendkívüli alkalmak - ünnepek, emberélet-fordulók - pedig spirituális védelmet kapjanak, mint támadásnak különösen kitett időpontok.

A közösség minden tagja rendelkezett valamilyen ismerettel a gyakorlati és vallásos tennivalókról, de nem egyformán. A vallási specialista, sámán, szent ember vagy orvosságos ember volt az, aki a rendszeresen ismétlődő vagy rendkívüli körülmények során szükségessé vált rítusokat vezette, a problémás kérdésben tanácsot adott, gyógyított, az elrabolt lelket vagy más javakat visszaszerezte, gondoskodott a csoport szerencséjéről és segítette az emberélet fordulópontjaira érkezetteket.

Az aranykor – írja Hamvas Béla a Scientia Sacra első fejezetében2 - a béke, a szépség és a termékenység ideje, a földön megvalósult tényleges realitás. Amikor a szellemi és isteni erők az emberi sorsba, a közösség életébe, a természetbe és az anyagba szabadon és bőséggel áramlottak, mindazt, ami a földön élt, átvilágították, megszentelték és teljessé tették. A látható világ természetes módon kiegészült a láthatatlannal. Ez tette az életet létté; ez tette egésszé, teljessé, egységgé. Ez az aranykor jellege: a lét.


Mindez csak a múltban, Derridával szólva a közösség idegen hatások nyomai nélküli eredetében létezik tökéletesen, azonban mindenképpen az identitás alapját képező narratív és gyakorlati realitás. Az egyén és a közösség válsága, sorseseményei azt a veszélyt hordozzák, hogy az ember, a kultúra és a szellemvilág szövetségét sújtó hasadás nem forr össze, a tradíció elvész, és az identitás felbomlik, vagy olyan mértékben módosul, hogy a folyamatosságot többé nem lehet fenntartani. Ekkor áldozatok hiányában az istenek lezuhannak az égből, és az általuk nyújtott adományok profanizálódnak majd elhalnak. A látomást felváltja a részegség, a tájhoz való kötődést a röghöz kötöttség, a szabadságot a gyökértelenség. Ezek a jelenségek világszerte különböző időpontokban bekövetkeztek és ismertek. Tudományos nevük akkulturáció.

Ezért a tradíció utolsó letéteményesei, a vének, bölcsek, sámánok vagy szent emberek a tudást leírják és elrejtik, vagy pedig ellenkezőleg: megpróbálják közzé tenni, hogy bármilyen úton is, de a befogadni és folytatni képes utódhoz a megfelelő pillanatban eljusson. Gyakran párhuzamosan alkalmazzák a két módszert.

Ez a szándék vezette a lakoták jelenleg egyik legnagyobb hatásúnak tartott szent emberét, Black Elket (Fekete Jávorszarvas 1863 – 1950) is. Bár 1904-es megkeresztelkedése után Black Elk látszólag buzgó katolikus lett és feladta szentemberi hivatását, valójában megőrizte lakota szellemiségét egész élete folyamán. Titokban egy földalatti hagyományos vallási mozgalom tagja lett, amely nem sokkal azután jött létre, hogy az amerikai állam betiltotta a bennszülött vallási gyakorlatot. Ez a titkos tevékenység alapvető része volt az életének. Mindkét vallást alaposan elsajátította, de félt attól, hogy az amerikai vezetés legyőzi a lakota népet és elpusztítja a közösség identitását. Sok hagyományos szent ember és gyógyító osztotta ezt a véleményt, így néhányan elhatározták, hogy a szent tudást és ismereteket megörökítik, remélve, hogy így megmaradnak a lakoták későbbi generációi számára.3

Így Black Elk az 1930-as évek elején életét elbeszélte John Gneisenau Neihardt-nak, majd 1947-48-ban a sziúk hét szertartásának titkát tárta fel Joseph Epes Brown előtt és az elmondottak közléséhez hozzájárult. Bár az eredmény jóval Black Elk halála után következett be, a tanításait tartalmazó mindkét könyv4. sok kiadásban megjelent, és a lakota nemzet újonnan kovácsolódó identitásának alapjává vált

Kilenc éves korában Black Elknek hatalmas látomása volt, ez tette őt sámánná. A látomás a Világ Erőit jelenítette meg, amelyek mindegyike megajándékozta és különleges hatalommal ruházta fel őt. Ezek az Erők a Nagyapák, akik észak, dél, kelet és nyugat erőit testesítik meg. Ajándékaik segítségével valóban Black Elk lett népe kerekének éltető középpontjává5:, jóllehet ő maga már nem érte meg tanításainak nagy hatását

A látomás a hétköznapi tudás szövetének felhasadása és egy magasabb rendű valóság megpillantása: új törvényekkel és új életfeladattal – így új identitással - ajándékozza meg a látót. Az új identitás új névben és új társadalmi pozícióban reprezentálódik6. Definíciója szerint azonos Tengelyi sorseseményével7, maga a jelenség azonban egyszerre kozmikus és nagyon bensőséges. „Átlagos8” nyugati ember számára szinte elképzelhetetlen intenzitása ellenére sem tekinthető traumatikusnak. Tudatos, sőt, tudatosan keresett. (Ez jelentős különbség a magyar táltos első elragadtatásával vagy rejtezésével szemben.) A gyógyítóról a látomás segítségével derül ki, hogy képes közlekedni és kommunikálni azokban a világokban, amelyek lakói fenntartják, vagy - ellenkezőleg – veszélyeztetik a közösséget. A látomás a sámán rátermettségének kezdete és bizonyítéka, amit ugyan végső soron egyedül szerez meg, de ebben jelképesen és gyakorlatilag támogatják élő és halott rokonai, az öregebb sámánok és a szintén rokonnak tekintett természeti erők és szellemi hatalmak.

A látomás útján szerzett információ az emberi tudat hatókörén kívülről érkezik, tehát nehezen értelmezhető. Előfordulhat, hogy az első tapasztalat mint érzet leginkább a pánikhoz hasonlít: a jelölt háborúk vagy rémálmok légkörében „ébred”, ami azonban hasonló sok keletkezéstörténet első pillanatához is:

Az idők kezdetén, egy tér nélküli pontban, a köldökben, ahol sötét örvénylésben kavarog a végtelen nagy a végtelen kicsinyben; a köldökben, ahol a Különböző Azonossá válik, ahol Tloke Nahuake a létező lehetőségek éjszakai vihara; ahol az Éj Ura, a Fekete Tezkatlipoka megtagadja önmagát, fényre lobban és megszületik a világegyetem …9” – tolmácsolja José Lopez Portillo az azték teremtéstörténetet, de a sumér mitológiától a bibliai teremtéstörténeten át számtalan hasonló szöveget találhatunk.

Black Elk látomásának első része szintén sokban hasonló ehhez:

Sötétség és rettentet vett körül

A világ minden szele ott kavargott

Mintha gyors puskatűz lett volna

És mint a gomolygó füst

És mintha nők és gyerekek

Jajgatnának

És mintha lovak

Nyerítenének rémületükben

A világon mindenütt…”


Ha sámán vagy sámánjelölt az így szerzett ismeretet nem tudja átalakítani, akkor spirituális vándorlása közben eltévedhet és meghalhat. Ahhoz, hogy használni és közvetíteni tudja az információt, képi és verbális szimbólumok formájában kell észlelnie. Ha megvan benne az erő, vagyis a sámánképesség, akkor tudatában a kavargás struktúrává, azaz a káosz a világrend alapjává lesz. A sámánerő az egyéni mentális tapasztalatot kulturálisan szabályozott közösségi megéléssé teszi. Így beszélt erről Neihardtnak10:


“….Aztán fent álltam

Az összes közül

a legmagasabbik hegyen11

És körül alattam

Ott volt az egész világkerék

És amíg ott álltam

Többet láttam mint amit képes vagyok elmondani

És többet értettem, mint amennyit láttam

Mivel szent módon láttam

Minden dolog alakzatát a szellemben

És minden alakzat alakzatát

Amint egyetlen lényként kell együtt létezniük

És láttam népem szentelt kerekét

Amely egy volt a sok kerék közül, és amelyek együtt egyetlen tágas kört alkottak

Úgy napfényben mint csillagfényben.

És középen

Nőtt egy hatalmas virágzó fa

Hogy menedéket nyújtson az egyetlen anya és atya

Összes gyermekének

És láttam, hogy ez szent…”


A legmagasabb hegyről letekint a kerekek sokaságából összeálló, forgó világkerékre. Ez ugyanaz a pont, mint amit az előbb az azték teremtésmítoszban megismertünk, a világ köldöke12 immár az őt megközelítő emberi tudat által megragadott és újjáteremtett formában: azaz azáltal, hogy a formáját felismerte és nevét kimondta a sámán úrrá lett a szellemvilág felett.

A jelképek, amik segítségével az erő megnyilatkozik, illetve a formák, amik által a sámán magáévá teszi az erőket egyrészt általánosan emberiek, másrészt kultúrafüggők, a sámán népe számára sajátos értelmet hordoznak.

A hegy ugyan az univerzum közepe, Black Elk megjegyzéséből azonban kiderül, hogy egyúttal a sajátosan Lakota univerzumé: hiszen felismerni vélte a síksági indiánok szent hegyét. A világ középpontja mindazonáltal valóban kozmikus pont, minden létezés kvintesszenciája alkot benne egységet nem tudva a veszélyről, és ellentétekről amik a létezők világát alkotják és mozgatják. Az innen hozott dolgok csak gyógyítóak és védelmezőek lehetnek.

A kerékről13 Black Elk azt mondta, hogy …Minden, amit a Világ Hatalma tesz, kör alakú. Az ég kerek, és hallottam, hogy a föld is olyan kerek, mint egy labda, és ugyanilyenek a csillagok. Amikor a szél a leghatalmasabb, örvénylik. A madarak kör alakúra formálják a fészkeiket minthogy ugyanaz a vallásuk, mint a miénk. A Nap is körben jár. A Hold is ugyanígy tesz, és mindekettő kör alakú. Még az évszakok változása is egy mindig visszatérő nagy kört formáz. Az emberi élet is körkörös gyeremekkortól gyermekkorig, és így van ez mindennel, amiben erő áramlik. A tipiink kör alakúak voltak, mint a madarak fészkei, és mindig körben állítottuk fel őket, a nemzet kerekében, ami sok fészek fészke volt, és ahol a Nagy Szellem akarata szerint neveltük a gyermekeinket.

A kör, a fa és az otthon szoros kapcsolatára utal egy másik magyarázat is, amit a rezgőnyár szentségével kapcsolatban mond Black Elk:

Mi a nyárfát nagyon szentnek tartjuk, mert sok idővel ezelőtt a nyárfa tanított minket, hogyan kell tipit építeni. Azt, hogy a levele a tipi pontos mintája, akkor vettük észre, amikor néhány idős férfi látta, hogy a gyerekek kis játékházakat építenek ezekből a levelekből.14

De a wasichu-k15 négyszögletes házakba raktak minket. Nincs meg már bennünk az erőnk. Megnézheted az indián fiúkat, hogy milyenek. Amikor a kör hatalma szerint éltünk, ahogy most is kellene, a fiúk már tizenkét vagy tizenhárom éves korukban férfiak voltak. Most nagyon sokáig tart, míg megérnek. Foglyok vagyunk, míg így várunk. De létezik egy másik világ.”16

Ebben a másik világban egyértelműen látható, hogy a világ kereke maga is körökből áll, melyek egymásban forognak, és az alakzatok alakzataiból, melyek egyetlen lényt alkotnak. A középpontja ennek a rendszernek az élet virágzó fája17, ami védelmet nyújt minden lénynek18. A fa a köldökből nő ki, és a kör, ami a kozmosz, a nemzet és a lakóhely analógiája egyszerre, körülötte forog, mintegy belőle származik. Tehát amíg a látó számára az élet fája ilyen formában jelenik meg, addig a nép nem veszett el, akkor sem, ha látszólag már nem a kör törvénye szerint él.

A fa jelképezi az emberek/nép útját. Talán nem nyúlik a földtől az égig?— kérdezi Black Elk19. A hat szent irány közül kettőt, a lentet a fentet és köti össze a fa, így a Földanyától Wakan Tankához vezető útnak tekinthető. Máshol pedig megemlíti, hogy a fa a pipa analógiája, ami szintén szent. A pipa felajánlásakor a világegyetem összes erőinek, irányának és lakójának helyet kínálnak benne, azaz, a szertartásban a pipa maga lesz a mindenség. Ismétlődni látjuk Bleck Elk látomásának képét, ahol a fa körül forgó világkerék minden alakzat alakzatából áll, maga a fa pedig minden lény otthona.

A másik magyarázat, hogy ha egy felső ágát keresztben elvágod, az erezetben egy tökéletes ötágú csillagot látsz, ami számunkra a nagy szellem jelenlétét jelenti. Még a legkisebb szellőben is hallható a nyárfa hangja. Ezt mi úgy látjuk, mint a fa imáját a Nagy Szellemhez, mivel nem csak az emberiség, hanem minden dolog is imádkozik hozzá, folyamatosan más-más módon.20.

A hétköznapi tapasztalat elmélyíti és kiszélesíti a látomás üzenetetét: az ötágú csillag, a keresztény gnózis szent pentagramja, a szabadkőművesek lángoló csillaga az élet kiapadhatatlan forrásának21. és a minden halandótól megváltott léleknek a jelképe Rejtetten ez hordozza az élet fáját, ez az alakzatok alakzata által alkotott forgó kör legmélyebb jelentősége.

A sámán útja oda és vissza is vezet: amikor az ismeret és az erő forrásához eljut, tudatával (varázserejével) megragadja és emberivé teszi azt. Az absztrakt a sámánnak szolgáló vagy segítő mivolta miatt válik realitássá. Ez a hazatérés.


“…Most egészen egyedül voltam

Egy kisült síkságon

Lábam a földön

Egyedül, de a pettyes sas22 védelmezett.

Láttam népem faluját messze előttem

És nagyon siettem a honvágy miatt

Aztán láttam a saját tipimet

És benne láttam anyámat és apámat

Egy beteg fiú fölé hajoltak, aki én voltam

Beléptem a tipibe

És valaki éppen akkor mondta:

A fiú magához tér, vizet kellene neki adni. ’

Akkor felültem;

És szomorú voltam, mert úgy látszott, anyám és apám

Nem tudták, milyen messze voltam...


A megragadott látomás a földet pusztává, a sámánt magányossá teszi, de a Pettyes Sas, a Fent ereje védelmezi.

Minthogy Wambli Galeska (a Pettyes Sas) száll a legmagasabbra minden teremtmény közül és mindent lát, bizonyos szempontból Wakan Tankának tekinthető. Napmadár, a tollait napsugaraknak tartjuk. Amikor egy indián sastollat tart magánál, vagy visel, akkor az jelképezi, vagy még inkább valóban megjeleníti a „Valódi Jelenlétet”, Wakan Tankát. Sastollas harci fejdíszt viselve a harcos valóságosan sassá válik, ami azt jelenti, hogy felismeri az azonosságát önmagával, valódi önmagával: Wakan Tankával23.

A Pettyes Sas pontosan megfelel a hindu tradíció Buddhijának, ami az értelem, vagyis minden megnyilvánulás formamentes transzcendens princípiuma. Továbbá a Buddhit gyakran úgy fejezik ki, mint egy olyan lényt, ami közvetlenül Atmá-ból, a szellemi Napból sugárzik ki24

Mivel a sámán tudata nem maradhat állandóan a látomás állapotában, egy segítő, a Pettyes Sas pontosan megismétli a fa és a kerék mondanivalóját: az élet forrásáról, annak védett és isteni mivoltáról való tudást. Mivel ő a Fent ereje, állandóan közvetít a látomás és az érzékek, a szent és a profán között.

Ezen a ponton (A Pettyes Sas lényében) fordul vissza a tudat a megszokott állapotába: Visszakapja megszokott érzelmeit (népe, családja és kultúrája iránt érzett szeretetét, és a bánatot, hogy azok nem tudnak a transzcendensbe jutni). Tudatának visszaszerzésével a szimbólumok „testi oldalára” jut: látja a kozmikus kört mint faluját és az élet fáját, mint a családi tipit. Rokonai képében felismerheti minden alakzat alakzatát.

Balck Elk, mivel népe képviseletében járt a mindenség középpontjában, népe kerekének középpontja lett. Jelenleg, 56 évvel a halála után az amerikai indián megújulási mozgalmak egyik leggyakrabban hivatkozott szerzője. Ebben a dolgozatban megkíséreltem nyomon követni, bemutatni és értelmezni gyermekkori látomásának egy részét.

Válogatott bibliográfia

Borwn, Joseph Epe

2004. A szent pipa Osiris Könyvkiadó Budapest

Collins, Richard (szerk.)

1993. Indiánok és ősi kultúrák Észak-Amerikában Helikon Könyvkiadó, Budapest

Hamvas Béla

1988. Scientia sacra Magvetõ Kiadó, Budapest

Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György

1988. Jelképtár Helikon Könyvkiadó, Budapest

Lame Deer – Erdoes, Richard

1988. Sánta Őz, a sziú indián sámán Európa Könyvkiadó, Budapest

Portillo, José Lopez

1979. A tollaskígyó Európa Könyvkiadó, Budapest



http://college.hmco.com/history/readerscomp/naind/html/na_004200_blackelk.htm

http://www.elexion.com

http://faculty.smu.edu

http://www.lauraleekharris.com/blackelk.html


1 Ehhez az archaikus tudáshoz napjaink modern tudománya is csatlakozik a maga eszközeivel és felismeréseivel, de eredményei még nem hatották át a hétköznapokat.

2. Hamvas 1988 Béla Scientia sacra Magvetõ

3 http://college.hmco.com/history/readerscomp/naind/html/na_004200_blackelk.htm

4 1932. John Neihardt (Flaming Rainbow) Black Elk Speaks ~ Being the Life Story of a Holy Man of the Oglala Sious William Morrow & Company (számos későbbi kiadást ért meg) és 1953: Joseph Epes Borwn: The Sacred Pipe. Black Elk’s Account of the Seven Rites of the Oglala Sioux University of Oklahoma Press

5 Neihardt: 1932 In: = <http://jbtank.com/indians/blackelk.html >

6 A látomáskeresésről és a látomás hatásáról: Sánta Őz—Erdoes 1988. 5-10. és Borwn 2004. 514-534.

7 Tengelyi 1998. 43.

8 Itt hely hiányában nem tudok kitérni azokra a rendkívüli (többnyire vallásos) látomás-tapasztalatokra, amiket a keresztény kultúrkörből is ismerünk. A legfőbb különbség talán az, hogy az indián látomáskeresés a vallásosság sokkal hétköznapibb szférájához tartozó, általános gyakorlat, aminek megvan a kidolgozott rituáléja.

9 Portillo 1979. 9.

10 A most következő részleteket angolból fordítottam. Az angol nyelvű eredeti részletek a Black Elk Speaks című könyvből származnak. Angolul megtalálhatók többek között: <http://www.lauraleekharris.com/blackelk.html> :

11 Neihardt 43. Black Elk azt mondta, hogy a hegy, amin a látomás szerint állt, a Harney Peak volt a Black Hills hegységben. De hozzátette: “Vagy akárhol is, a világ középpontjában.”

12 Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: 1988. 93. A jelképtár szerint: a hegy, a köldök, és a fa szimbolikája egymással analóg, mindegyik a világegyetem középpontjára utal.

13 http://www.elexion.com/lakota/rites/concept2.html#circle

14 http://www.elexion.com/lakota/rites/beings2.html#trees The Tree (Chan)

15 http://faculty.smu.edu/twalker/wasichu4.htm: wasichu=nem indián népek összefoglaló neve

16 http://www.elexion.com/lakota/rites/concept2.html#circle

17 http://www.elexion.com/lakota/rites/beings2.html#trees The Tree (Chan)

18 A forgó kör/kerek kunyhó középpontjában álló fa képe ismétlődik a Naptánc szertartásában is. A Naptánc leírását ld.Brown 2004. 535-566.

19 http://www.elexion.com/lakota/rites/beings2.html#trees The Tree (Chan)


20 http://www.elexion.com/lakota/rites/beings2.html#trees The Tree (Chan)

21 Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1988. 177.

22 A Fent ereje vagy princípiuma, ő van a legközelebb az egekhez Wakan Tanka (A Nagy Szellem) szoros közelségében. Ld: Brown 2004. 497.

23 http://www.elexion.com/lakota/rites/beings2.html#eagle The Eagle (Wanbli)

24 http://www.elexion.com/lakota/rites/beings2.html#eagle The Eagle (Wanbli)

2008. november 29., szombat

2008. november 27., csütörtök

Felismerés

A görcs a szívben
hogy nem kérek magamnak
az ellenség célt ért fegyvere.

2008. november 22., szombat

2008. november 20., csütörtök

jöttem

Hazafelé, az utcán kísérni kezdett egy kis fekete kutya. Amikor el akartam hessenteni, vakkantott, még kapott is a lábam felé. Ha hagytam, hadd tegyen, amit akar, szépen jött, hol előttem, hol mögöttem, nem hagyott el sem a szaladgáló macskák, sem más kóbor kutyák kedvéért. Hazaértem, de pár perc múlva vissza kellett mennem valamiért: A kutya a kapuban várt és megint végigkísért a városon. Törtem a fejemet: mi ez? mire tanít? Egy név úszkált a fejemben: Hekaté - hiszen az ő állata a fekete kutya. A fény leplei alatt rejlő úrnő, akinek szemünk számára láthatatlan világossága a föld mélyén kíséri, tanítja Korét, a Magot. Elfilozófáltam ezen békésen, amikor, a kivilágított, forgalmas főutcán egy nagy fehér alapon barna-szürke foltos kóbor kutya rontott nekem. Ez a kis jószág kergette el hősiesen. Dolgom végeztével még hazakísért. És hát - nem tudtam beengedni.

2008. november 19., szerda

Kitörés égett szárnyakkal a régi csillagokból




Égetett féldrágakővel bevont papír és kedvenc tollaim. Majd keresek hozzá verset.

Csidér Bálint: Pixelgrafika

Kevés ilyen igazi intellektuális élményt nyújtó kiállítást nyitottam meg eddig: mindazokon a pontokon, ahol én is keresem a képi világ határait, ismerős, mégis teljesen más törekvéseket találtam. A világ rétegei, fátylai fellebbenni vágynak, és megjelennek a fény más rezgésszámai is, például egy tulipán kifinomult röntgenképén. A kép nem áll meg a 21*30,5 cm-en, hanem keveredik a paszpartuval, túlmutat a kereten, ott rezeg a kiállítóteremben. A fotózott motívum önálló életre kel, új találkozásokat szervez magának a montázsokban, és így elmondhatja: valóban, a világ ilyen. A megnyitó után még elbeszélgettünk, és hát igen, az is nagyszerű, ha az ember olyan ismert szakembereket-művészeket hallgathat szakmai kérdésekről, mint Herbst Rudolf és Csidér Bálint.

A kiállítás megtekinthető a pásztói Tittel Pál Kollégiumban december 2-ig.

2008. november 17., hétfő

New Age Fesztivál, Kehidakustány - 2008.


Egy jó csapat élvezte a Bundi vendégház szeretetét:) Aki fotóz: az Gyuri, Ősze Anita festőművész és reiki mester férje. A kép jobb szélén vendéglátó házigazdáink.

A Fesztiválról inkább itt:

Röviden csak annyit, hogy itt életre szóló barátságok jöttek létre, én kipihentem magam, úgy, ahogy kell, és azt mondom, néha messzire kell menni ahhoz, hogy önmagunknak egy-egy fontos részét megtaláljuk (és letegyük, ha és amit kell). Annyira jó társaság volt, hogy a sok beszélgetésben el is felejtettem fotózni. A pár kép, ami készült ITT látható.
Kehidakustány gyönyörű, kellemes kis falu. A nagy hírű fürdőt is kipróbáltam, ki se tudtam volna hagyni, mivel Pásztó egyetlen hibája, hogy nincs termálfürdője és már komoly elvonási tüneteim voltak. Mit mondjak: a kénes víz szinte illatosnak érződik, olyan ereje van. A fürdő tiszta, szép és olyan nagy, hogy meglepődtem. Van élmény- és strandfürdő rész is, magam inkább (lusta ember lévén) a termálvizet részesítem előnyben.

Folyt. köv, de most dolgoznom kell.

2008. november 16., vasárnap

A nyílt szem nem lát a végtelenben


A nyílt szem nem lát a végtelenben.


Nincsen közelség!
Nagyon hiányzik!
Kereslek.
Változik kiterjedésem
Jutok az égig érő fáig
Csúcsán a Fény
Tövében Forrás
Nem éri idő
Itt nincs napnyugta
Suhognak mozdulatlan szárnyak
Emelnek az ágakra vissza.


Hozom az egyetlen virágot.

2008. november 12., szerda

-


segít, hogy névtelen vagy itt
ismerős Abban a holdban
ahol az arcom rejtelem
ahol sohasem voltam.

igen, az ott egy más magány
nagyobb tudást teremtő
nevedet onnan ismerem
lepleim rejtekén rejlő.

titkom titkolja a neved
tekintetem termi az arcod
a nagy pályát kinyitod nekem
szeretlek. vívom a harcot.

2008. november 10., hétfő

Még elmegyek Kehidakustányba pénteken, de


utána, e pörgős-zsúfolt ősz végén egy kis bensőséges, befelé forduló nyugalmat szeretnék... gyertyával, rajzolással és csenddel a szobában...
Meg persze mesével és télapóval, kisgyermekkel az ölemben:)


Reflexiók egy elfelejtett háborúra





-Miért is voltam Pécsett? Hát kiállításmegnyitón és díjat átvenni. Ez a fotópályázat minden szempontból testhezálló volt: néprajzos-antropológusként személyes visszaemlékezésekkel, élettörténetekkel, narratívákkal foglalkoztam, most egyik legfontosabb témám régi családi fotográfiáink feldolgozása a modern digitális technika segítségével. A képek, amiket beküldtem, úgy látszik, tetszettek a zsűrinek is, mint a mellékelt oklevél is bizonyítja. A versenykiírás szerint képpárokat (első világháború idejéből származó fotókat és modern feldolgozásukat) kellett beküldeni - én így oldottam meg a feladatot. A zsűri azt emelte ki, hogy a második (kék) képnél milyen szép, hogy az arcok mintegy háromdimenziósan kiemelkednek a háttérből.

A képekből készült kiállítást Pécsett és Kassán is meg lehetett tekinteni. Az erről szóló képanyag ITT található.



Fotók a városról és a Csontváry kiállításról ITT:


Posted by Picasa

2008. november 4., kedd

Szécsényi Őszi tárlat - 2008.

A Nógrád Megyei Hírlap cikke (2008. november 10.)
Az Őszi Tárlatról bővebben Szécsény Város honlapján lehet olvasni...

Volek György képviselő úrral és Pásztó Város díjával:)


Athénés alkotótársakkal


A díj olyan szép, hogy már megérte:)
Főleg, hogy így már egyértelműen azt is elismerte a város, hogy pásztói vagyok...





Tér, Idő, Energia
és amiért ez a nekem olyan kedves kép hirtelen friss és aktuális lett:

2008. október 27., hétfő

Kifestő



Már tavasz óta tervezgettük, most végre elkészült a manicheus gyöngyhimnuszokhoz már több, mint 10 éve megrajzolt grafikáimból válogatott kifestő. Ajánlom szeretettel.
Megrendelhető nálam, vagy: alapokkiado@gmail.com.

Egy nagy megtiszteltetés: ajándékba kapott vers Szabó Zolitól



Azt hiszem, az alkotótárs elismerése a legértékesebb mindig:) Köszönöm szépen!

Szabadság és sorsszerűség eredményhirdetés


Fura egy dolog ez, de kellemes: mindenhonnan biztatást kapok.

2008. október 26., vasárnap

Valójában Kehidakustányba készülök


Az élet kék erői

Nagyon szép lett az új anyagom: fotómontázsaim annyiban fejlődtek tovább, hogy ötvöződtek a szabadkézi rajzzal, így mind egyedi lett. Szép keretbe kerültek, nem győzöm nézegetni őket. Nem csak technikailag újak, hanem az alkotás során én is megértettem sok mindent, olyan dolgokat, amiknek töredékéről feljegyzések vannak ebben a blogban is. Próbálnom kellene majd szöveges párokat készíteni hozzájuk, de most még azzal, hogy annyit gondolkodom róluk, amennyit bírok, próbálom saját magamban rögzíteni, megtartani az üzenetüket.
A rajzok folytatódnak a paszpartun, ez nem egyszerűen a szépség miatt van így, hanem azért, mert ezáltal látszik is, amit tudok, hogy a valóság egyetlen rétege sem lezárt, holott annak hiheti magát a másikról való tapasztalat híján: inkább az a helyzet, hogy az egyik valóság-világ történéseivel formálja a másikat.

Az "Élet kék erői" leginkább szép párja, a "Nyugvó és születő valóságok" mellett gyönyörű. Ezek alapja a "Fényjegyzetek" sorozat két tagja, (Pitypang és Vadmurok) - ezek az egyszerű vadvirágok láthatóan tükrözik a kozmikus rendet. Régóta forgatom ezt magamban, ezért, hogy spirálok, csillagok teremtek körülöttük.

Születőben az új "Nap kertje", azt hiszem...

XXXV. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle




Ez itt a XXXV. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle katalógusa. Legfelül természetesen a legfontosabb oldal, ahol a vetített képek között mindjárt az én rózsás röntgenképem a legelső. Persze, csak a sorban, de így is örülök, mert erre a válogatásra nem könnyű bejutni... Az eredményt csak most tudtam rögzíteni. Nem mintha nem örültem volna neki, amikor megtudtam, egyszerűen nem volt időm rá... Szerencsére, olyan jó dolgok foglaltak le, hogy igaziból nem bánom ezt a szoros időbeosztást: )

2008. október 20., hétfő

Salgótarjáni kiállításmegnyitó




A salgótarjáni kiállításmegnyitó annyira bensőséges, szép volt, hogy nem is tudom kifejezni. Homoga József fotóművész megnyitó beszédében annyira megdicsért, hogy belepirultam. Persze, jól esett...:) Mint ahogy a József Attila Művelődési Központ munkatársainak kedvessége és segítőkészsége is. Mit meséljek még? Ilyen esetekben derül ki igazán, hogy milyen sokat jelentenek a barátok és a család. Az Athéné Alkotókör irodalmi műsora nem csak szép volt, tovább is vezet: meghívást kaptunk, hogy tavasszal csoportos kiállítással és irodalmi esttel mutatkozzunk be ugyanitt. Közben a Szabadság és Sorsszerűség című pályázatunk irodalmi zsűrije is összeült és végső döntést hozott. Híreket szerdán, én sem tudom, mi az eredmény, de addig nem is lenne publikus. További fotók ITT:

2008. október 11., szombat

-



Megint megint
itt vannak ezek a testetlen szavak.

Ezen a nyelven nem kell megszólalnod - hallom őket azonnal
ha valaki jelen van, aki megértené, ha megszólalnék ezen a nyelven.

Van a lelkemben egy rész, ahol nem érthető semmi más beszéd
és nem értékes semmi más tartalom,
csak az, amit ezen a nyelven lehet kifejezni.

2008. október 9., csütörtök

Ez a bejegyzés annak szól, aki esetleg szívesen eljön:

Október 20-án 17.00-kor nyílik önálló elektrografikai kiállításom a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Végülis nem így hirdettük meg, de az anyag címe (talán lehetne): Emanációk, hiszen úgy tekintem, minden kép, mi rajtam keresztül megnyilvánul, a belül lévő Egynek a kisugárzása. Munkámat ennek az Egynek ajánlom.

Hadd ajánljam

Andrea barátnőm verseit - örömmel, szeretettel:)
http://leplezetlen.blogspot.com/

2008. október 5., vasárnap

New Age Fesztivál - Kehidakustány

Ide készülök legújabb, különleges technikával készült képeimmel. Lassan kezdődik a keretezés, mert, bár látszólag még messze, valójában napról napra közelebb van. A rendezvény honlapja ITT található....

2008. szeptember 26., péntek

A Magyar Fotográfia Napja

alkalmából rendeztük meg a Nógrádi Fotóklub klubkiállítását a Városi Könyvtár Galériájában. Megnyitotta: Homoga József fotóművész, a Nógrádi Fotóklub elnöke. A Megnyitón készült fotók ITT tekinhetők meg.

2008. szeptember 19., péntek


A Hold Hold 28. napja
A Kék Elektromos Vihar évében

Kin 214: Fehér Ritmikus Varázsló
Megszervezek, hogy Elbűvölhessek
Kiegyensúlyozva az Elfogadást
Lepecsételem az Időtlenség kijáratát
Az Egyenlőség ritmikus tónusával
Engem Önmagam megkettőződött hatalma vezet.

Lunar Moon day 28
Year of the Blue Electric Storm

kin 214: White Rhythmic Wizard
I Organize in order to Enchant
Balancing Receptivity
I seal the Output of Timelessness
With the Rhythmic tone of Equality
I am guided by my own power doubled

another date