Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com

2008. március 30., vasárnap



Egy rózsa és egy szétment szita - röntgenfény, aztán a szkenner, meg az elektronok vagy mik...

két rózsa és egy csiga, a technika ugyanaz

a fentiek variációja

2008. március 21., péntek


Majd jön a többi dolog is, amit mostanában nem tettem fel, de ez annyira klassz, hogy nem hagyom ki:) 3 és fél éves kisfiam, mint egy igazi művészcsalád tagja: piros kardigánjának csíkos belseje kívül, a cipzárja hátul (én húztam föl, de ő vette fel így, még ki is kellett fordítania), a videón nem látszik, de a kapucnija a hasán lóg lefelé, ő meg a lelkét beleadja a dalba:) Teljesen boldoggá tett:)

2008. március 14., péntek

Pályázati felhívás

A pásztói Athéné Alkotó Kör

„Szabadság és sorsszerűség”

címmel irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdet minden Nógrád megyei alkotó részére. Technikai és terjedelmi megkötés nincsen, mindenki egy alkotással pályázhat. Kivételt képeznek a képsorozatok és versciklusok, amelyek maximum három részesek lehetnek. A zsűri fenntartja a jogot a sorozat megbontására. A legjobb alkotásokból kiállítást szervezünk, a díjazott irodalmi alkotások a díjkiosztó ünnepségen elhangzanak. A pályázat jeligés, az alkotók nevét, címét, elérhetőségét zárt borítékban kérjük az alkotásokhoz mellékelni.
Beküldési, beadási határidő:
2008. szeptember 8.
Cím: Városi Könyvtár, PásztóNagymező út 3. 3060

További információ: Bottyán Katalin, 06 20 / 299 66 18

E-mail: athene.alkotokor@gmail.com

Csipke és pókháló



Absztrakt

Nem figyelek sehova, csak ezeknek a forrására. Ha közvetlenül nem is tudom megnézni, érzem.
Az absztrakt közelsége valamit jelent:
Mi az absztrakt? A struktúra első megnyilatkozása. Tér, ahol az ősformák létrejönnek. A dolgoknak az első pillantásra való készülődése. Hely, ahová nem hatol be narratíva.
Amikor kinyílik az absztrakt ajtaja, ezek, és más ilyen mondatok jönnek.
Gyermek életfavirággal

2008. március 13., csütörtök

Csipkerózsika

Textúrák tovább...

A családállítási montázssorozathoz most régi csipkéket és hímzéseket kezdtem digitalizálni. Próbaképpen egy montázs is készült...

2008. március 11., kedd

Meghívó - időpontváltozással



Annyi változott, hogy az előadásom nem 11-kor, hanem 10-kor lesz, hogy meg tudjam hallgatni a bükki füvesembert.


2008. március 10., hétfő

Vörös tavaszi hold

Kitört az alkotási szenvedély megint. Vagy ki tudja milyen. Csodálkozva néztem a képet, ami kikerült a kezem alól. Hm. Ilyen is van. Ausztráliai sziklarajzokon persze. Meg az én papíromon.

2008. március 7., péntek

Ma is nyitottam meg kiállítást a PIKben. Egyelőre fotó nincsen, majd próbálok szerezni. Addig is, itt a megnyitó szövege.


Szeretettel üdvözlök én is mindenkit itt a pásztói ifjúsági klubban Oroszné Kontra Marika és lánya, Orosz Gyöngyi közös kiállításán.

Kicsit a holnapi nőnap alkalmából is, de egyébként egész évben aktuális, a mindennapjainkat meghatározó kérdés a generációk találkozása, együttélése, egymásra hatása.

A hagyomány vagy tradíció egyik speciális módja az, amikor az átadás-átvétel indirekt módon, különösebb célzatosság nélkül történik. Ilyenkor olyan csatornákat választ, amik a tudatos kommunikációs eszközök mögött, fölött, helyett működnek. Különösen működik az átadásnak-átvételnek ez a módja egy családon belül, abban az erőtérben, ami közelséget-távolságot nem ismerve összeköti a rokonokat, és amit a pszichológia morfogenetikus mezőnek nevez. Egy ilyen lehetséges kapocs az alkotásoknak, műfajoknak az a rokonsága, amit az itt kiállított képek között megfigyelhető.

A témaválasztás tipikusan női: portré, táj, de főleg virágok: a tavasz, még inkább a szépség és a szeretet jelképei. A pillangó, ami kiállítás meghívóján is látható, szintén a törékeny szépség, a lélek jelképe, a képen pedig a virág és a pillangó kettőse itt nyilván a tápláló anyai szeretetet, és az azt kereső, váró leányi kapcsolatot jelképezi. Akárhogy is van a hétköznapokban, az élet a szimbólumok dimenziójában ilyen, és ezekre a jelképekre önkéntelenül is fogékonyak vagyunk, hiszen azt alkotjuk-teremtjük, amit a tudat alatt igaznak találunk.


Orosz Gyöngyi

1992 június 2-án született Pásztón, tősgyökeres pásztóinak vallja magát. A Mikszáth Kálmán Gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola nulladikos, német tagozatos tanulója. A festésen kívül verseket is ír és szívesen kézilabdázik.

Amióta meg tudja fogni az ecsetet, fest. Mindössze fél évig járt külön rajzra, mivel szívesebben fest spontán módon, mint minta után. Tipikus kamaszként ebben is a saját útját járja, minden állomást a számára éppen aktuális sorrendben látogatva meg.

Még nem alakulhatott ki a kedvenc technikája, hiszen sok mindent még nem is próbált ki. A művészetet magának szeretné megtartani és a maga számára felfedezni, hivatásszerűen nem szándékozik elindulni ezen a pályán.

A festés számára eszköz az érzelmeinek a kifejezésére, de nem is önmaga számára elsősorban: hiszen a legjobban azok a képei sikerülnek, miket valakinek készít. A kép témája mindig a hangulatától függ, azaz, a festésben a pillanatot próbálja megragadni, vagy annak a személyiségét próbálja megközelíteni, akinek a kép készül. Erre jó példa a farkasos képe: a motívumot egy filmben fedezte fel, de a barátjának festette, akinek a személyiségéhez a kép nagyon illik.

Kedvenc képe a naplemente: ez tükrözi a legjobban a saját személyiségét, a festéskori lelkiállapotát: kicsit borús, kicsit homályos, kicsit kavarodott, pont olyan, mint én. - mondta erről a képről. .

Kitartása, bátorsága és életfelfogása miatt Apukája a példaképe, aki sajnos most nem lehet itt, mivel külföldön dolgozik. Apukája szakmája szerint szobafestő, de nagyon szépen rajzol és fest is, ami egyébként az egész családban megvan.

Fontosnak tartja még elmondani, hogy : nagyon szereti a barátait, köszöni, hogy mindig mellette állnak, és: örökkön örökké...


Oroszné Kontra Marika Szvita

Az Athéné Alkotókör titkára, az irodalmi szekció vezetője új oldaláról mutatkozik be ezen a kiállításon. Jól ismert versei mellett a rajzait is megismerhetjük.

Marika középiskolába óvónőképzőbe járt, ott sokat kellett rajzolni. Utána ének-rajz szakra jelentkezett, ahova felvették volna ugyan, de a csekély számú jelentkező miatt a szakot nem indították el. Így lett ének-magyar szakos tanár. Hosszú éveken keresztül tanított Mátraszőlősön és Ecsegen, a többi között magyart és éneket is. Életéhez mindig is hozzátartozott az írás, néhány év kihagyást nem tekintve. Témái a természet, a szerelem, a hazaszeretet.

Itt kiállított virágképei közül a tölgy a kedvence, a Gyöngyi képei közül pedig a pillangó.


Talán nem közismert, hogy a tölgyet gyógyításra is használják: a Bach virágterápia egyik alapszere, és a hétköznapi taposómalmon való felülemelkedést és a kitartást támogatja. Marikát ismerve nem véletlenül lett ez a kép a kedvence, és nem véletlenül sikerült ilyen szépen megrajzolnia.



2008. március 6., csütörtök

Molnár György dédnagyapám és Iklódi Anna dédnagymamám

Ennek a montázsnak és egy ezüstszínű variációjának már papír formátuma is van. Hála Istennek, pont olyan, amilyennek terveztem, nem győzök gyönyörködni benne.
Azt hiszem, jól kifejezi dédszüleim iránti érzéseimet, illetve azt a képet, ami róluk bennem kialakult. Amikor készítettem, próbáltam a fényképükkel "beszélgetni", hogy mondják el a maguk módján azokat a történeteket, amiket másoktól hallottam róluk. Persze, már maga az ilyen alkotási folyamat is szürreális, a jelképeknek azon a szintjén, ahol már verbálisan kifejthetetlen a jelentés, és csak a tömör képi megfogalmazás segíthet.